Túl a hegyen, völgyön át,
Érzem a szerelem illatát,
Mit felém fújt az őszi szél,
Hát kövesd, fuss, ne félj!
Messze van még, ó, a hajnal,
Csábít engem víg kacajjal
De kedvesem ölén helyem,
Ott álomra hajthatom fejem!
S hallhatjuk e nagy világ
Minden búját, s baját,
Szívünket az nem bántja,
Ez a szerelem világa.
Vadócom, kit jelleme
A múzsák közé emelt,
S hatalmas szíve,
Nem ismer lehetetlent.
Hát taníts meg engem,
Igaz szerelemre,
Gyere hát velem,
Virágos kertünkbe.
A szerelem kertje ez,
A természet műveli.
A sors annak kedvez,
Aki nem feledi.
Túl a völgyön, hegyen át,
Érezd a szerelem illatát,
Mit feléd fújt az őszi szél,
Hát kövess, fuss, ne félj!
Legutóbbi hozzászólások