Armador oldala

Heves, őszi szélLengeti a fákat.Vérző, sebzett vadSzeli át a tájat.Messze jár, messze jár,Lát sok kies tájat.Szívét s arcátElfedi a bánat.Megáll, elmereng.Könnyezik; miattad!Nyújtanád kezed:Rádtekint, megriad.Csalódás, keserv;Ez kisér utadon!Megváltást remélek;Keresem,…

Álomtörő, szép hajó,Tengervizen volna jó,Mocsár jutott tenékedEzzel kell most beérned.Álomtörő, acélbálvány,Széllelbélelt szürke márvány.Világunkat átutaztad,Útját álltad minden gaznak.Gyermekdalok hőse lettélÁlmaimban épp kitettél.Nem erre vagy hivatott;Régi fényed…

Átok sújtja sorsomat,Nem értem, hogy miféle...Lelkedet bár ismerhetemNekem csak a tested kéne.Szíved útvesztőjét bejártam;Találtam ott titokra, búra.Nekem ez biz' szórakozás:Véres, gyötrő tortúra.Ne sújts engem égi áldás,Nem kell már a vigasztalás!Porba sújtott: vak, s…

Éj-homályban látomÍm vöröslő színedetMiért adatik nekemÉrdemtelen élvezet?Csak suhansz, nevetsz.Futok. Lásd: utánad.Eltűnsz. S én dühömbenA pokolba kívánlak!Vágyom rád, szerelmem!Én érezni akarlak!Kínos, ködös kéj.Ez csapott a falnak!Rímeim fájnak,Mint maga az idő;De…

 Éjben nyíló rózsa,Kietlen kis tengerEgyre jobban áradLegvégül majd elnyel.Furcsa érzés itt bennt,Feloldódik szívemBilincs kattan rajtaTe maradtál nékem!Viharokból angyalIrányítja sorsomEz éltető erőmS egyetlen koporsóm.

Komor épületek,Sötét sikátorokBár gyönge vagyok,Mégis kitámolygok.Mélán merednek rámAz épület falai.Összesúgnak, megütnekBúskomor dalai.Menekülnék, de nem lehet,Hisz' nem láttam e jeletFigyelmeztetett, óvaintett,Mint egy féltő tekintet.De most már mindegy -…

Trófeák a karzaton,Csillapodik vágyad.Néhány percig csend van,Aztán újra támad.Jön, csábít, vért akar,Újra-újra lázít.Nem látsz, s szörny vagy,Minden tetted ámít.De a vágy is múlik,Feleszmélsz, s látod;Hogyan tetted tönkre,S romboltad világod.Mélyet sóhajt, elhagy,Ennyi…

Andalító vágy,Mi érted kiált,Te sötét angyal.Bontsd ki hát szárnyadÉs suhanjVégtelen kacajjal!S a sötétség eltűnikCsillámló ködbenA vágy megmaradÖrökre szívemben.Ne légy vak angyal,Lásd most biztosanSötétben szeretlek,Bolondul, magányosan.Ha olvasod e sorokat,Síromon…

Csábítasz jóra,S rosszra egyarántBűn és kárhozatEgyetlen cimborád.Én így érzem,S tudom - tévedekEz csak kétség,S gyerekes rémület.Költőnek tartasz,Pedig ember vagyok;Tárd ki hát karod,És lásd, tiéd vagyok.Tudom e sorokEgyszerűen hatnak,Ezért nincs itt helyePusztító…

Szótlanul az éjszakában,Mint lenge fuvallat.Elindulsz, s őszi szélPirongatja arcomat.Talányos vagy, mi tagadás -Sosem mondtam ellent.Gondolatok széjjelszórvaÚgy érzem ez kellett.Nem függ össze többéA jó, s szép szó.Nincs menekvés innen,Te sötét csábító.