Csábítasz jóra,
S rosszra egyaránt
Bűn és kárhozat
Egyetlen cimborád.
Én így érzem,
S tudom - tévedek
Ez csak kétség,
S gyerekes rémület.
Költőnek tartasz,
Pedig ember vagyok;
Tárd ki hát karod,
És lásd, tiéd vagyok.
Tudom e sorok
Egyszerűen hatnak,
Ezért nincs itt helye
Pusztító haragnak.
A szerelemnek élek,
Megmondtam párszor
Ehhez tartom magam,
Bár a szó leláncol.
Nem vagyok erős.
S bölcs sem éppen
E sorokat adhatom,
Engesztelésképpen.
Legutóbbi hozzászólások