Trófeák a karzaton,
Csillapodik vágyad.
Néhány percig csend van,
Aztán újra támad.
Jön, csábít, vért akar,
Újra-újra lázít.
Nem látsz, s szörny vagy,
Minden tetted ámít.
De a vágy is múlik,
Feleszmélsz, s látod;
Hogyan tetted tönkre,
S romboltad világod.
Mélyet sóhajt, elhagy,
Ennyi voltál mára,
Szörnyű, de ez volt,
Vérszomjadnak ára!
Vörös seb karodon,
Itt mart hát beléd,
Örökké viseled
E szégyenfolt helyét.
Legutóbbi hozzászólások